Erika Vikman
| Erika Vikman | |
.jpg) | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Erika Susanna Vikman |
| Született | 1993. február 20. (33 éves) Tampere,  Finnország |
| Származás | finn |
| Élettárs | Danny (2016–2020) |
| Pályafutás | |
| Műfajok | Electropop |
| Aktív évek | 2013 – napjainkig |
| Díjak | tango royal (2016) |
| Tevékenység | Énekes, dalszerző |
| Kiadók | Sony, Warner Music Finland |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Erika Vikman témájú médiaállományokat. | |
Erika Vikman (Tampere, 1993. február 20. – ) finn énekesnő és dalszerző. Ő képviselte Finnországot a 2025-ös Eurovíziós Dalfesztiválon Bázelben, az Ich komme című dallal.
Magánélete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Lempääläban és Poriban nőtt fel. Édesanyja és testvére szintén énekesnők. Erika tinédzserként kezdett el énekelni, és 2008-ban megnyerte a gyermek tangóverseny lányok számára kiírt kategóriáját.
2013-ban érettségizett egy tamperei középiskolában, ezt követően pop-jazz éneklést tanult a Pirkanmaai Zenei Főiskolán.
Pályafutása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
2020-ban a finn közszolgálati csatorna, az Yle bejelentette, hogy az énekesnő is az egyik résztvevője az Uuden Musiikin Kilpailu finn eurovíziós nemzeti döntőnek. Versenydala, a Cicciolina január 26-án jelent meg, és a magyar–olasz modellről és pornószínésznőről, Staller Ilonáról szólt.[1] A március 7-i döntőben összesítésben a második lett, 13 ponttal lemaradva a győztes Aksel Kankaanranta után. Érdekesség, hogy a nemzetközi zsűrinél a harmadik helyen végzett, míg a nézőknél első helyezett lett. Annak ellenére, hogy nem nyerte meg a versenyt, a dal nagy sikert aratott Finnországban, és az énekesnő első olyan kislemeze lett, amely a rádiós slágerlisták élén végzett. A Cicciolina sikerét követően kiadta következő dalát, a Syntisten pöytät, amely elérte a rádiós slágerlista első helyét. Ugyanebben az évben harmadik helyezést ért el a finn Álarcos Énekes első évadában, ahol a darázsként versenyzett.[2]
2021 augusztusában adta ki első, saját nevét viselő stúdióalbumát.
2025. januárjában az Yle bejelentette, hogy az énekesnő visszatér az UMK mezőnyébe,[3] Ich komme című versenydalával, amellyel[4] megnyerte a február 8-án rendezett döntőt, ahol a nemzetközi zsűri, valamint közönség pontjai alakították ki a végeredményt, így ő képviselhette hazáját az Eurovíziós Dalfesztiválon.[5] A verseny május 15-én rendezett második elődöntőjéből harmadik helyezettként jutott tovább a döntőbe, ahol végül a tizenegyedik helyen végzett.
Diszkográfia
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Stúdióalbumok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Erika Vikman (2021)
Kislemezek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Etkö uskalla mua rakastaa (2015)
- Ettei mee elämä hukkaan (2017)
- Säännöt (2017)
- Jos osaisin sanoa ei (2017)
- Cicciolina (2020)
- Syntisten pöytä (2020)
- Häpeä (2021)
- Elizabeth Taylor (2023)
- Myynnissä (2024)
- Ich komme (2025)
Közreműködések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Tääl on niin kuuma (2021, Arttu Wiskari)
- Huonoja ideoita (2021, Arttu Wiskari)
- Ruoska (2024, Käärijä)
- Aivan sama (2024, Janna és F)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Farren, Neil (2020. január 26.). "Finland: Erika Vikman Releases UMK 2020 Entry "Cicciolina"". Eurovoix (brit angol nyelven).
- ↑ "Ampiaisen henkilöllisyys vahvistui viimein – kertoo asun aiheuttaneen päänvaivaa: "Kuin märkä sukelluspuku"". mtvuutiset.fi (finn nyelven).
- ↑ "Finland 2025: 'UMK' lineup revealed". eurovision.tv (angol nyelven). 2025. január 8.
- ↑ Farren, Neil (2025. január 16.). "🇫🇮 Finland: Erika Vikman Releases UMK Entry "ICH KOMME"". Eurovoix (brit angol nyelven).
- ↑ "Erika Vikman wins 'UMK' and is Finland's artist for Eurovision 2025". eurovision.tv (angol nyelven). 2025. február 8.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
| |||||||||||
| |||||||||||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
