Végre, végre, hozzánk is sodródott egy kicsike eltévedt felhőcske! Pénteken reggel elindultunk anyósomék sírjához, abban bízva, hogy az országos esőnek beharangozottak előtt elültethessük az árvácskákat. Mire a város végére értünk, a Sajó völgyében szakadt az eső. Sebaj, már úton vagyunk! Na, meg a remény is velünk volt, hogy talán már hónapok eltelte után nekünk is jut egy kevés a csapadékból. Tévedtünk😥 Minket megint elkerült. Éjszaka aztán kaptunk annyit, hogy a csatornából kb. egy vödörnyi esővíz gyúlt össze, a többit megitta a tető. Ennek a kevéskének is nagyon örültem, mert legalább a fák leveleit lemosta, felfrissítette. Ezeket kellett volna életben tartani, de...... Áááá, most is csak a nyugati részeken esik, hiába szemlélem a radart.
Ez a Golden almafácskánk lenne, jó nagy diónyi termésekkel rásülve. A háttérben a kiszáradt diófa árválkodik. A szomszéd égig érő fagyalsövénye friss, üdezöld. Ki érti ezt?! A Jonathan alma se biztos, hogy jövő tavasszal még ki fog hajtani. Siralom a kert!A gesztenyefát is elsirathatom😭 Mennyi sok szép emlék fűződik hozzá!Jövő tavasszal (ha megérem) nem kell már a rhododendronok virágzását se várni😥 Hiába árnyékoltam, locsoltam, a légszárazság sorba elvitte őket.











































































