Barni Berlinben és Bennem

postás leszek
Eszter ajándéka Zitának
gondoltam mielőtt kézbesítem, bele lapozok ... jó postás módjára :)

Tizenharmadik fejezet, amelyben Barni eldönti, hogy mi szeretne lenni

Barni apával Berlinbe mindenféle kalandokba keveredik ... most a repülőtéren várakoznak a lila repülőgépre. Előbb a marsall munkája nyűgözi le Barnit és e körül forognak a gondolatai, majd amikor a reptéri buszra felszáll minden egyértelművé válik a számára:

"- Apa, én már tudom, hoyg mi leszek, ha nagy leszek.
- Én is tudom - mosolygott Apa - És nem félsz?
- Én nem, ez sokkal jobb, mintha marsall lennék ...
- Hát nem marsall szertnél lenni? - csodálkozott Apa, és közben jobban meg kellett fogózkodnia, mert a busz elindult.
- Dehogy Apa, az túl veszélyes. Ha nem jól mozgatom a kezem, elüthet a repülő. Én reptéri buszsofőr szeretnék lenni, mert neki nem kell kiszállni a buszból. És még valamiért.
- Miért?
- Ha marsall lennék, nem sokat látnám a repülőt, mert az mögöttem lenne. De ha reptéri buszsofőr leszek, akkor nyugodtan nézegethetem a repülőket, amíg az utasokra várok."

:)

miközben olvastam az jutott eszembe, hogy ez annyira tipikus, csak gyerekben ...
végül is Barni igazán a repülőket szerette, aztán beérte annyival, hogy láthatja őket, pedig lehetne pilóta is ...
felnőttbe ez úgy hangzana, hogy lehetne, mondjuk megbocsátani, vagy bocsánatot kérni, megbeszélni dolgokat, rendezni fájó kapcsolatokat, vagy lehetne megváltottként élni, szabadon és minden tehertől mentesen, lehetne ...
mondjuk örülni annak, aki és amilyen az ember
lehetne nagy dolgokat megélni hitből
de az a biztos, ami látásból ered, és megfogható és itt van és most van ...

Barniból, miért nem lesz pilóta?
Miért, miért?? micsoda kérdés ...
hát még az sem jutott eszébe, hogy lehetne?
pedig lehetne ...

Egy történet szerint, egy ember felkerült e Mennyországba, és Péter bevitte egy hatalmas szobába ... a szoba egyik felében volt néhány ajándék doboz kibontva, azokkal a dolgokkal, amit az illető az élete folyamán ajándékba kapott ... a másik oldalon egy halom kibontatlan ajándékdoboz, egyik a másik hátán ... kérdezi az újonc Pétertől, kié ez a sok ajándék? hát, a tied lett volna, ha nem ragaszkodsz görcsösen ahhoz, ami a kezedben van, ha bíztál volna abban, Akinek az egész életedre vonatkozóan volt egy jó kis terve ...

(A könvet illusztrálta: M. Tóth Géza ... érdeklődőknek ajánlom megtekintésre a YouTube-on a Ergó, Mama, Maestro rövid filmeket - ez utóbbit 2005-ben Oscar díjra is jelölték)

Círóka minusz

igen, igen jól hallottad ... a hétvégén szedtem föle ezt a jó kis szlenget!
nagyot nevettem rajta!!

megfejtők kerestetnek:)

szerinted mit jelent?

:)

Lóci óriás lesz ....

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem,
és minden láb volt, csupa láb,
és megnõtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén

És ijesztõ volt odalentrõl,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erõsek,
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az elsõ hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszut állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyülöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyülöltem, óh hogy meggyülöltem!...
És akkor, zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj, - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.
(Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz)

Ki ne érezte volna már, hogy madár vagy béka perspektívából nézve a dolgokat, minden mennyire más??

vannak olyan pillanatok, amikor valaki alám nyúl és fölemel ...
minden egysíkú, poros dolgom fölé, amit pipiskedve akárhogy is nézegetek mindig ugyan olyannak látszik ...
de amikor felemeltetem, minden más
mert emeltetem
...
Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket (Jn 12,32)


és vajon a mellettünk élő felemeltetésében, nekünk van-e bármilyen szerepünk?
talán már az is, óriási dolog lenne, ha csendben oda súgnánk, hogy : Ne félj!

van az néha úgy is, hogy a másik felemelésével, nekünk alább kell, kellene, kéne szállni...

fekete, lila, sárga

... játszunk, kb. hetvenen ... a szabály, hogy mindig egy valaki választhat virágot az adott hétre ... ez egy nagyon fontos feladat :), egyrész azért mert ahogy belépsz, ez az első, amivel találkozol: pult, rajta a virág ... másrészt, olyat választhatsz, ami tükröz téged, gondolataidat, színvilágod stb. ... a játék része az is, hogy te választhatod ki, ki legyen a következő hét virágosa ... a többiek pedig találgathatnak, a barkóba is a játék része ...

nos a tegnap elindultunk a közeli virágoshoz ... csak fekete tulipán jöhetett szóba ... hm, gondoltam nem lesz egyszerű, de lássuk, a heti delikvens ragaszkodott a feketéhez és a tulipánhoz :)
...

fekete nem volt
tulipán sem
....

virág nélkül nem térhetünk vissza ...

kezdődik a ...

van szellőrózsa mély lila
és napraforgó tomboló sárga ...

megvesszük ...

visszafele meg azon gondolkodom, hogy lett a csak is feketéből lila és sárga ...

mondom , hogy vannak csodák ...

ha ismernétek
ha láttátok volna
ha hallottátok volna:

csak ... lehetetlen!!... lehetetlen???

mondtam már, hogy nagyon szeretem, ahogy az emberek változnak ... :)

ahogy lassan fény derül a heti Virágválogatóra ezeket a mondat foszlányokat lehet hallani: ... nahát, ezt nem gondoltam volna ... meg is mondom, hogy remekül választott ... micsoda színek ... hát ez egyszerűen gyönyörű ... megírom msn, nem inkább szóban mondom el :)

10 ... minek nevezzelek??

Gondolom, már milliószor írtam és mondtam is, hogy nagyon élvezem az emberek sokszínűségét ... gyakran beszélgetés közben rádöbbenek: a másik számára ugyan az a mondat, mást jelent, és az evidenciának, vagy a közösen elfogadott dolgoknak is millió értelmezése van ...

nem rég olvastam ezt az írást:

http://hetivalasz.hu/kultura/uzenet-a-nemzetibol-olni-bun-de-neha-nehez-megallni-29172/

örülök, hogy egy ilyen témával ma gondolkodó emberek újra foglalkoznak ...

érdekes, a mai társadalom viszonya ehhez a nagyobbrészt tiltáshoz kapcsolódó 10 mondathoz ... persze már az is kérdés, hogy tiltás-e? ki és mit tilt benne?
és vajon tényleg lemaradnánk dolgokról? vagy így jutunk el a dolgok lényegéhez?
mitől függ, hogy van, akinek ez maga a börtön, másnak meg egyenlő a szabadsággal?
hogy van aki úgy látja ez a féltő szeretet csúcsa, mások meg úgy értelmezik, hogy a teljes korlátozás?... sorolhatnám itt tovább a mindenféle véleményeket, viszonyulásokat, de egyszerűen csak annak a tényét szerettem volna megosztani, hogy foglalkoznak a témával ... vagy a téma velük?? :) remélem az utóbbi (is)

Mivel tény, hogy, aki keres az talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak (nem emberi okoskodás) ... ezért már ebben a keresésben van valami a megtalálásból ... hogy kit, mikor, hogyan ... ez titok, bár gyakran csak ez érdekel! Pedig itt a Megkeresőn van a hangsúly ... de hát ebben is sikerül rendesen elveszni a kellékekben ... aki elindult megkeresni a századikat, az meg is találta azt ... és ez tény, nem variáció, vagy a lehetőségek egyike .... a megtalálás nem az elveszettől függ, a Pásztor pedig talál ...
mindig
elveszettet
mondjuk legyen M mint ...

Aki nagy akar lenni ...

Szombat este, szakadó eső, benti grill parti:)
nagyon finom és illatos mindenféle ... nekem ez fontos, mármint az illat :) ... a nyolcak társasága ünnepel ... bírói kinevezést, parlamenti képviselőséget, doktori fokozatot, sikeres szakvizsgát ... X miniszter személyi titkára ... csupa hangzatos címek ...

szeretek örülni, mások örömében részt venni, és annak kifejezetten örültem, hogy olyan sok tenniakarással találkoztam ... ezt a beszélgetést nagyapa bajusz alatti mosollyal és egy nagy ölelésben összegezte volna ... azért mondom ezt, mert tipikus húszasok és harmincasak világmegváltó, hatalmas és sziporkázó ötletei hangzottak el ...
most van ennek az ideje, ebben biztos vagyok ...
nagyon jó érzés lendületben lenni ...

persze ez a dolgok egyik oldala ...

... a másik, hogy miközben, mindenféle világmegváltó jogi ötletek és rendszerek hangzanak el, aközben emberekről beszélünk ... és a dolog itt válik érdekessé számomra ... tudja a csuda, hogy miért, de bennem, mindig ott van valami megfogalmazhatatlan akármi arról, hogy ezek életek, egyszeriek, megismételhetetlenek, értékesek ... és ha csak egy rendszer, akkor csak azzal az aprócska tényezővel nem számol, hogy az "alkatrészek" érző, értő, egyedi darabok ... nem stancolva készülnek, szóval szerintem keretet adhat, de értelmet nem ...

azért, ha nagyapa mégis csak megszólalt volna ebben a beszélgetésben, valamit az áldozatról mondott volna ... de köztudott, hogy ebben a korban :) még szent meggyőződés, hogy e nélkül is mennek a dolgok ...

végül az éppen pár pillanatnyi szünetet tartó szakadó eső elől menekülve cikázó gondolatok, érvek és ellenérvek, érzések és megmagyarázhatatlan megérzések közepette ... csak úgy a semmiből :) egy valami újra és újra, egyre erősebben visszhangzott bennem:

... aki nagy akar lenni köztetek, legyen mindenek szolgája ...

That is the question

Nagy titkot azzal nem árulok el, hogy ennek a blognak a Szeretet a központi témája ..
nem tudom más, hogy van vele, de engem folyamatosan lenyűgöz, és mindig rájövök, hogy alig ismerek belőle valamit is ... és egyre nagyobb bennem a szomjúság ...

de hogy gyakorlati dologról is beszéljek, mert egyébként is hozzám az sokkal közelebb áll :)
az idén, húsvétban és környékén egy dolog folyamatosan elő jött bennem ...

A történet ott kezdődik, hogy van két jó barát, akik sülve főve együtt vannak, a barátság kicsit egyoldalú, sok tekintetben, mert az egyik több mint a másik ... többet tud, más léptékkel él, és van valami ami mindenki közül kiemeli: a szeretet számára nem egy tanult dolog, és független a másiktól, az tehet bármit ... szóval telnek a napok, hihetetlen kalandokban :) van részük, olyan dolgokat élnek át együtt, amit addig és azóta sem senki ...
egy nap azonban minden megváltozik, ez a mindenki felett álló barát, nagyon sokak szemében szálka, és a döntés hogy el kell tenni láb alól, egyöntetűen megfogalmazódik ...

sebaj, a nehéz helyzetekben az ember számíthat a barátaira, ha másban nem, legalább abban, hogy mellette állnak, főleg, ha ezt meg is ígérték, sőt a legjob barátaid egyike még meg is esküdött rá, hogy ő téged soha el nem hagy ....

a dolgok nem pont így történtek, amikor valaki a tömegből csak úgy csípőből megkérdezte, hogy ugye te is hozzá tartozol, egyértelműen elhangzott a háromszoros Nem válasz ...

hát vannak ilyenek ...

(a jó benne az, hogy én nem vagyok ilyen ... mert ugye én, egy olyan házból való úri lány vagyok, akit arra neveltek, hogy a szavát mindig minden körülmény között megtartsa ... tehát én, a jó, most hátra dőlök ... és csak úgy mesélek:)

néhány nap múlva egy tó parton valaki reggelit készít, halat süt és kenyeret, és várakozik ...
hamarosan megérkeznek néhányan ... leülteti őket és elkezdődik a reggeli ...

(ja, azt elfelejtettem mondani, hogy a főszakács ez a különleges Barát, akit rövid időn belül mindenki más is elhagyott. Nem tudnám pontosan megmondani, hogy hány emberért - megszámlálhatatlan sokakért - közben kifizetett egy eltörölhetetlen, megfizethetetlen adósságot ... gondolom, hogy egyértelmű, hogy azóta ezek a Megszámlálhatatlanok mennyire hálásak Neki:) ... és ismét rengeteg olyan barátja van, mint anno, az OLYAN az hangsúlyos)

a megérkezettek között ott van az egykori barát is, aki a fogadkozás és az azonnali cselekedetek nagy mestere ...

aztán egyszer csak elhangzik egy kérdés ... na ez az ami állandóan motoszkál bennem ... miért ezt, miért most, miért tőle: szeretsz engem??

na, most mondjátok meg, adott két barát, sülve főve együtt, aztán az egyik elárulja a másikat ... egyszer csak újra találkoznak, azt kérdi az Elárult: szeretsz engem ??
... milyen kérdés ez? ... ráadásul két férfi, mióta beszélget a szeretésről? ... miért nem a tisztelet, vagy az elismerés, vagy tudom is én mit kezdenek el tárgyalni ??
és egyébként is reggelivel várja ezt az alkot??

ma főzés közben meghallgattam ezt :) http://saletrom.ref.hu/wordpress/?page_id=71 (ezen belül: 2010.05.09)
és láss csodát, pont erről szólt ... :)
ha esetleg lenne valaki, akit még érdekel ez a fenti téma ... ajánlom.