Percival Everett
| Percival Everett | |
| A 2024-es National Book Awards döntőseinek felolvasásán a NYU Skirball Centerben | |
| Született | Percival Leonard Everett II 1956. december 22. (69 éves) Fort Gordon, Georgia, Amerikai Egyesült Államok |
| Állampolgársága | amerikai |
| Házastársa | Danzy Senna |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Lista
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Percival Everett témájú médiaállományokat. | |
Percival Leonard Everett II (Fort Gordon, 1956. december 22.[9][10][11][12] –)[13] amerikai Pulitzer-díjas író,[14] és a Dél-kaliforniai Egyetem angol szakának jeles professzora. „Kórosan ironikusnak”[15] nevezte magát, és számos műfajban dolgozott, például western irodalomban, krimiben, thrillerben, szatírában és filozófiai szépirodalomban.[16] Könyvei gyakran szatirikusak, céljuk az Egyesült Államok faji és identitásbeli kérdéseinek feltárása.
Legismertebb regényei az Erasure (2001), az I Am Not Sidney Poitier (2009) és a The Trees (2021), amely bekerült a 2022-es Booker-díj rövidlistájára. 2024-es James című regénye, amely szintén a Booker-díj döntőse volt, elnyerte a Kirkus-díjat, a National Book Award for Fiction díjat és a Pulitzer-díjat szépirodalmi kategóriában.
Az Erasure című regényéből készült American Fiction című filmet (2023) Cord Jefferson írta és rendezte, Jeffrey Wright, Sterling K. Brown és Leslie Uggams főszereplésével.
Fiatalkora és iskolái
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Percival L. Everett, akit apjáról neveztek el, a georgiai Fort Gordonban[17] született, ahol apja, Percival Leonard Everett őrmester volt az amerikai hadseregben. Édesanyja Dorothy (született Stinson) Everett volt. Amikor az ifjabb Everett még csecsemő volt, a család a dél-karolinai Columbiába költözött, ahol középiskolás éveit töltötte. Van egy nővére, Denise Everett, aki orvos az észak-karolinai Raleigh-ben.[18] Apja fogorvos lett, szülei pedig továbbra is Dél-Karolinában éltek. Az ifjabb Everett végül az amerikai Nyugatra költözött.[18]
Everett filozófia szakon szerzett alapdiplomát a Miami Egyetemen.[19] Számos témát tanulmányozott, beleértve a biokémiát és a matematikai logikát.[20] 1982-ben mesterdiplomát szerzett szépirodalomból a Brown Egyetemen.[21]
Everett jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él feleségével, Danzy Senna regényíróval[22] és két gyermekükkel.[23][24]
Everett dédnagymamája egy időben rabszolgasorba került.[25]
Irodalmi pályája
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]M.A. diplomája megszerzése közben Everett megírta első regényét, a Suder-t (1983). Főszereplője Craig Suder volt, a Seattle Mariners harmadik bázisembere, aki egy Major League-es visszaesésben volt, mind a pályán, mind azon kívül.[26]
Második regénye, a Walk Me to the Distance (1985) David Larson veteránt mutatja be, aki visszatért Vietnámból. Larson egy juhtenyésztő fogyatékos fiának keresésébe keveredik a wyomingi Slut's Whole-ban. A regényből később, módosított cselekményszállal, Follow Your Heart címmel ABC-TV-film készült.[26][27] Everett elutasította ezt az adaptációt, kijelentve: "Soha nem láttam. Olvastam a forgatókönyvet, és nem tetszett. A változtatások, amiket eszközöltek, annyira groteszkek voltak, hogy ezt egyáltalán nem lehetett elfogadni."[28]
A Cutting Lisa (1986; újrakiadás 2000) című regény azzal kezdődik, hogy John Livesey találkozik egy császármetszést végrehajtott férfival. Ez arra készteti a főszereplőt, hogy átgondolja kapcsolatait.[29]
1987-ben Everett kiadta a The Weather and Women Treat Me Fair: Stories című novelláskötetet, melynek főként a kortárs nyugaton játszódik.
1990-ben Everett két könyvet adott ki: a Zulus címűt, amely a groteszket és az apokalipszist ötvözi; valamint a For Her Dark Skin címűt, amely Euripidész görög drámaíró Médeia című művének új változata.[26]
Műfajt váltva Everett ezután egy gyerekkönyvet írt, a The One That Got Away-t (1992). Ez a fiatal olvasóknak szóló illusztrált könyv három cowboyról szól, amint megpróbálják bekeríteni az „egyeseket”, a huncut számokat.[30]
Visszatérve a regényekhez, Everett 1994-ben adta ki első könyv hosszúságú, God's Country című westernjét. Ebben a regényben Curt Marder és fekete nyomkeresője, Bubba „Isten országában” keresik Marder feleségét, akit banditák raboltak el. Marder nem biztos benne, hogy meg akarja-e találni. A könyv a westernek és a faji és nemi politikának a paródiája. Szerepel benne egy transzneműnek öltözött George Armstrong Custer is.[26]
1996-ban Everett két könyvet adott ki: a Watershed kortárs western környezetben játszódik, amelyben a magányos hidrológus, Robert Hawkes találkozik egy őslakos amerikai „kicsi emberrel”, aki segít neki megbékélni az emberek egymáshoz fűződő kapcsolataival. Ebben az évben Everett kiadta második novelláskötetét is, a Big Picture-t.[26]
Az Frenzy ("Őrület"; 1997) című művében Everett visszatér a görög mitológiához. Vlepo, Dionüszosz asszisztense, kénytelen furcsa tevékenységek „őrületén” keresztülmenni, beleértve azt is, hogy tetvekké és hálószobai függönyökké válnak a történet különböző időpontjaiban, amelyet elmesél. Ezek az események azért történnek, hogy elmagyarázhassa ezeket az élményeket Dionüszosznak, a félistennek.[26]
A Glyph (1999) egy történeten belüli történet Ralphról, egy csecsemőről, aki úgy dönt, hogy nem beszél, de rendkívüli izomkontrollal rendelkezik, és az IQ-ja közel 500-as. Üzeneteket ír anyjának különféle irodalmi témákban, az általa adott könyvek alapján. Ralphot többször elrabolják olyanok, akik megpróbálják kihasználni különleges képességeit. Odüsszeiája (ahogyan azt a négyéves Ralph "megírta") többet tanít neki a szerelemről, mint az értelemről.[31]
A Grand Canyon, Inc. (2001) Everett első novellája. Ebben Rhino Tanner megpróbálja megszelídíteni az Anyatermészetet a Grand Canyon kereskedelmi forgalomba hozatalával.
Az Erasure (2001) egy szatirikus regény, amely azt ábrázolja, hogyan kategorizálja a könyvkiadás az afroamerikai írókat. A metafikciós regény a főszereplő döntése körül forog, hogy egy felháborító novellát írjon a városi szegények és züllöttek között, My Pafology címmel. Az író átnevezi Fuck-nak, mivel az elfogadhatóság határát akarja feszegetni, és hatással van rá az, amit gettóirodalomnak nevez, mint például Richard Wright Native Son (Meghajszolt vad; 1940) című regénye és Sapphire[32] Push (1996) című regénye.[33]
A History of the African-American People (proposed) by Strom Thurmond, as told to Percival Everett and James Kincaid (2004), egy levélregény, amely Percival Everett és James Kincaid[34] karaktereit mutatja be, amint Strom Thurmond amerikai szenátorral (alkalmanként) és segédje őrült asszisztensével, Barton Wilkes-szel dolgoznak. Utóbbi utasítgatja a szerzőket, miközben üldözi őket.[35]
Szintén 2004-ben Everett kiadta harmadik novelláskötetét, a Damned If I Do: Stories-t,[36] valamint az American Desert ("Amerikai sivatag") című regényt. Az American Desert-ben Ted Street azt tervezi, hogy az óceánba fojtja magát, de útközben közlekedési balesetben meghal. Három nappal később Street hirtelen felül a koporsójában a temetésen, bár a feje le van vágva, és hiányzik a dobogó szíve. A regény további részében Street egy önfelfedező odüsszeián megy keresztül arról, hogy mit is jelent valójában élni, feltárva a vallást, a kinyilatkoztatást, a hitet, a fanatizmust, a szerelmet, a családot, a média szenzációhajhászását és a halált.[37]
A Wounded: A Novel (2005) John Hunt, egy lóidomár történetét meséli el, akit gyűlölet-bűncselekményekkel szembesítenek egy homoszexuális és egy őslakos amerikai ellen. Hunt kerüli, hogy belekeveredjen e bűncselekmények politikai természetébe, és csak akkor cselekszik, ha kényszerítik.[38]
Everett 2006-os verseskötetének, a re:f (gesture) borítóján az egyik festménye látható. 2010-es Swimming Swimmers Swimming című verseskötetét a Red Hen Press adta ki.
A The Water Cure (2007) Ishmael Kidderről szól, aki sikeres romantikus regényírói karriert futott be lánya haláláig, amikor élete sötét fordulatot vesz. Egy félreeső új-mexikói kunyhóban Kidder bebörtönöz egy férfit, akiről azt hiszi, hogy a lánya gyilkosa. A könyv címe az egyik kínzási technikára utal, amelyet Kidder a férfin alkalmaz, nevezetesen a vízbefojtásra.[39]
2009-ben a Graywolf Press kiadta az I Am Not Sidney Poitier ("Én nem vagyok Sidney Poitier") című könyvet. A főszereplő, akit Not Sidney Poitier-nek hívnak, Észak-Amerikában az identitással és a faji szegregációval kapcsolatos kihívásokkal szembesül. Hasonló kihívásokkal néz szembe az identitásalkotás során fogadott fehér apjával, Ted Turnerrel kapcsolatban is.[40]
Az Assumption: A Novel (2011) egy triptichon, amelyben néhány szereplő már szerepelt korábbi Everett-történetekben. A "Big" című történet visszatér Ogden Walker, egy kis új-mexikói város seriffhelyettesének karakteréhez, aki egy idős nő gyilkosának a nyomában van. A tetthelyen azonban az övéi az egyetlen lábnyomok, amelyek a nő ajtajához vezetnek és onnan eltávolodnak. Ahogy más esetek is felhalmozódnak, Ogden üldözőbe veszi az ügyet, és hamarosan Denver sötétebb oldalán, egy hippi kommunában találja magát.
2013-ban a Graywolf Press kiadta Percival Everett by Virgil Russell: A Novel című regényét,[41] amelyben egy férfi meglátogatja apját egy idősek otthonában, ahol az apja látszólag a fia szemszögéből ír egy regényt. Nyolc évvel később ugyanez a kiadó jelentette meg a The Trees című szatirikus regényt, amely Mississippi, a déli államok és az Egyesült Államok történelmi és kortárs lincseléseiről szól. (Az Egyesült Királyságban az Influx Press adta ki). A The Trees elnyerte az Anisfield-Wolf Könyvdíjat, és bekerült a 2022-es Booker-díj jelöltjei közé.[42]
A Graywolf Press által 2022-ben kiadott Dr. No elnyerte a 2023-as PEN/Jean Stein Könyvdíjat, és döntősnek választották a 2023-as National Book Critics szépirodalmi díjra.[43]
Everett 2023-ban Windham-Campbell-díjat kapott szépirodalmi kategóriában.[44]
2023-ban mutatták be az American Fiction című filmet, amelyet a rendező Cord Jefferson adaptált Everett 2001-es Erasure című regényéből. Többek között az American Fiction elnyerte a legjobb adaptált forgatókönyv díját a 96. Oscar-gálán.[45]
A Doubleday kiadó gondozásában 2024-ben megjelent James[46] Mark Twain Huckleberry Finn kalandjai című művének újragondolása a szökött rabszolga Jim szemszögéből.[47] Everett emberibbé teszi a karaktert, akit Jamesként emlegetnek, bölcs és írástudó emberként újraértelmezve őt, aki álmaiban felvilágosodás-filozófusokkal beszélget, és más rabszolgákat tanít olvasni. James és a könyv többi fekete szereplője szándékosan elrejti műveltségét és bölcsességét a fehér szereplők elől, akik kétségtelenül fenyegetve érzik majd magukat a művelt feketék által, és további büntetést szabnak ki rájuk. Bár Everett ellenezte a könyvek betiltását, megjegyezte, hogy reméli, hogy az újragondolt változatát betiltják, „csak azért, mert szeretem irritálni azokat az embereket, akik nem gondolkodnak és nem olvasnak”.[15] A James bekerült a 2024-es Booker-díj hosszú listájára,[48] és bekerült a Booker-díj rövid listájára is.[49] A regény elnyerte a Kirkus-díjat,[50] a National Book Award for Fiction-t[51] és a Pulitzer-díjat.[52]
Bibliográfia
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Regények
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Suder (Viking Books, 1983)
- Walk Me to the Distance (Clarion Books, 1985)
- Cutting Lisa (Ticknor & Fields, 1986)
- Zulus (The Permanent Press, 1990)
- For Her Dark Skin (Owl Creek Press, 1990)
- God's Country (Faber & Faber, 1994)
- Watershed (Graywolf Press, 1996)
- The Body of Martin Aguilera (Owl Creek Press, 1997)
- Frenzy (Graywolf Press, 1997)
- Glyph (Graywolf Press, 1999)
- Grand Canyon, Inc. (Versus Press, 2001)
- Erasure (University Press of New England, 2001)
- A History of the African-American People (proposed) by Strom Thurmond, as told to Percival Everett and James Kincaid (with James Kincaid) (Akashic Books, 2004)
- American Desert (Hyperion Books, 2004)
- Wounded (Graywolf Press, 2005)
- The Water Cure (Graywolf Press, 2007)
- I Am Not Sidney Poitier (Graywolf Press, 2009)
- Assumption (Graywolf Press, 2011)
- Percival Everett by Virgil Russell (Graywolf Press, 2013)
- So Much Blue (Graywolf Press, 2017)
- Telephone (Graywolf Press, 2020)
- The Trees (Graywolf Press, 2021; UK: Influx Press)
- Dr. No (Graywolf Press, 2022)
- James (Doubleday Publishers, 2024)
Novellák
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- The Weather and Women Treat Me Fair: Stories (August House Publishers, Inc., 1987)
- Big Picture: Stories (Graywolf Press, 1996)
- Damned If I Do: Stories (Graywolf Press, 2004)
- Half an Inch of Water (Graywolf Press, 2015)
Költészet
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- re:f (gesture) (Red Hen Press, 2006)
- Abstraktion und Einfühlung (with Chris Abani) (Akashic Books, 2008)
- Swimming Swimmers Swimming (Red Hen Press, 2010)
- There Are No Names for Red (Chris Abanival; Percival Everett képeivel) (Red Hen Press, 2010)
- Trout's Lie (Red Hen Press, 2015)
- The Book of Training by Colonel Hap Thompson of Roanoke, VA, 1843: Annotated From the Library of John C. Calhoun (Red Hen Press, 2019)
- Sonnets for a Missing Key (Red Hen Press, 2024)
Gyermekirodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- The One That Got Away (with Dirk Zimmer) (Clarion Books, 1992)
Hozzájárulások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- My California: Journeys by Great Writers (Angel City Press, 2004)
- Everett's introduction was added to the 2004 paperback edition of The Jefferson Bible.
Vendégszerkesztőként
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ploughshares, Fall 2014 (vol. 40, nos 2 & 3)
Magyarul megjelent
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- James – Jelenkor, Budapest, 2025 · ISBN 9789635184590 · Fordította: Falcsik Mari
- Törölve (Erasure) – Jelenkor, Budapest, 2026 · ISBN 9789635184613 · Fordította: Sepsi László
Díjak és kitüntetések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Everett novellái szerepeltek a Pushcart-díj antológiájában és a The Best American Short Stories díjátadón.
2008-ban díszdoktori címet kapott a Santa Fe Főiskolától. 2015-ben Guggenheim-ösztöndíjat kapott szépirodalmi alkotásokból, valamint Phi Kappa Phi elnöki érmet a Dél-kaliforniai Egyetemtől.
2016-ban Everettet megválasztották az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiára,[53] majd 2023-ban az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémiára.[54]
Everettet felvették a Time magazin 2025-ös év legbefolyásosabb embereinek listájára.[55]
- 1990 Zulus – New American Writing Award
- 1997 Big Picture PEN Oakland/Josephine Miles Literary Award – Winner
- 2002 Erasure – Hurston/Wright Legacy Award for Fiction – Winner
- 2003 – Arts and Letters Award in Literature from The American Academyf Arts and Letters – Winner
- 2006 Wounded – PEN Center USA Award for Fiction – Winner
- 2010 – Dos Passos Prize – Winner
- I Am Not Sidney Poitier – Believer Book Award – Winner
- – Hurston/Wright Legacy Award for Fiction – Winner
- Wounded (Ferito) – Premio Gregor von Rezzori – Winner
- "Confluence" – Charles Angoff Award in Fiction from The Literary Review – Winner
- 2016 – Creative Capital Award – Winner
- 2018 So Much Blue – PEN Oakland/Josephine Miles Literary Award – Winner
- 2019 – Reginald Lockett Lifetime Achievement Award – Winner
- 2021 Telephone – Hurston/Wright Legacy Award for Fiction – Winner
- – Pulitzer Prize for Fiction – Finalist
- 2022 Dr. No – National Book Critics Circle Award – Shortlist
- The Trees – Bollinger Everyman Wodehouse Prize for Comic Fiction – Winner
- – Booker Prize – Shortlist
- – PEN/Jean Stein Book Award – Finalist
- – Hurston/Wright Legacy Award – Winner
- 2023 – Los Angeles Review of Books/UCR Lifetime Achievement Award – Winner
- – Windham-Campbell Literature Prize for Fiction – Winner
- Dr. No – PEN/Jean Stein Book Award – Winner
- 2024 James – Booker Prize – Shortlist
- – Kirkus Prize for Fiction – Winner
- – National Book Award for Fiction – Winner
- 2025 James – International Dublin Literary Award – Longlist
- – Pulitzer Prize for Fiction – Winner
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "pen.org/percival-everett-takes-top-pen-america-literary-award/".
- ↑ "www.inthemoodfordeauville.com/prix_litteraire_2007/".
- ↑ "Guggenheim Fellows database" (angol nyelven). Hozzáférés: 2021. november 12.
- ↑ "dornsife.usc.edu/news/stories/248/everett-wins-pen-literary-award/".
- ↑ "www.bookcritics.org/past-awards/2021/".
- ↑ "www.infobae.com/cultura/2024/11/21/percival-everett-y-jason-de-leon-ganadores-del-national-book-award-2024/".
- ↑ "www.npr.org/2025/05/05/nx-s1-5381150/pulitzer-prizes-2025".
- ↑ "2025 TIME100: The 100 Most Influential People of 2025". Time. 2025. Hozzáférés: 2026. március 6.
- ↑ "ISFDB" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "NooSFere" (francia nyelven).
- ↑ "National Library of Israel Names and Subjects Authority File" (héber nyelven). Hozzáférés: 2023. június 1.
- ↑ "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven). Hozzáférés: 2026. október 18.
- ↑ Bader, Philip (2014. május 14.). African-American Writers. Infobase Publishing. 84. o. ISBN 978-1-4381-0783-7.
- ↑ Cowles, Gregory (2005. szeptember 18.). "Fiction Chronicle". The New York Times. 22. o. 2019. december 14. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2011. június 11.
- 1 2 Razzall, Katie (2024. április 9.). "Percival Everett: Why I rewrote Huckleberry Finn to give slave Jim a voice". BBC News.
- ↑ Berry, Lorraine (2022. november 8.). "Meet Percival Everett: 5 novels that showcase the L.A. writer's enigmatic style". LA Times.
- ↑ A Fort Gordon, korábbi nevén Fort Eisenhower és Camp Gordon, az Egyesült Államok hadseregének egy létesítménye, amelyet 1941 októberében hoztak létre Augustától délnyugatra, Georgiában.
- 1 2 Berry, Lorraine (2022. november 8.). "Meet Percival Everett: 5 novels that showcase the L.A. writer's enigmatic style". Los Angeles Times (amerikai angol nyelven). 2023. november 20. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2023. november 20.
- ↑ Mernit, Judith Lewis (2013. szeptember 16.). "What do you know?". High Country News (amerikai angol nyelven). 2023. december 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2023. december 27.
- ↑ Makari, George (2023. augusztus 7.). "A Different Language: A Conversation with Percival Everett". Los Angeles Review of Books. Hozzáférés: 2023. december 27.
- ↑ "Percival Everett". USC Dornsife (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2023. december 27.
- ↑ Danzy Senna (1970. szeptember 13. –) amerikai regényíró és esszéíró.
- ↑ Rath, Arun (September 20, 2015), "For Prolific Author Percival Everett, The Wilderness Is A Place Of Clarity" Archiválva 2020. május 2-i dátummal a Wayback Machine-ben., All Things Considered, NPR.
- ↑ Lucas, Julian (2021. szeptember 20.). "Percival Everett's Deadly Serious Comedy". The New Yorker (amerikai angol nyelven). ISSN 0028-792X. 2023. március 20. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2023. november 20.
- ↑ Razzall, Katie (2024. április 9.). "Percival Everett: Why I rewrote Huckleberry Finn to give slave Jim a voice". BBC.
- 1 2 3 4 5 6 "Percival L. Everett", The University of South Carolina-Aiken.Archiválva 2013. december 10-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ "Cynthia Whitcomb website". 2011. augusztus 14. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2012. szeptember 28.
- ↑ Shariatmadari, David (2024. április 6.). "'I'd love a scathing review': novelist Percival Everett on American Fiction and rewriting Huckleberry Finn". The Guardian.
- ↑ "Cutting Lisa (Voices of the South)". 2020. február 20. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2017. szeptember 8.
- ↑ Percival Everett, The One That Got Away Archiválva 2011. szeptember 22-i dátummal a Wayback Machine-ben., Emerging Writers Network, July 2009.
- ↑ Lichtig, Toby, "Deconstructing daddy", A review, TLS, June 6, 2004. Review-a-Day, Powell's. Archiválva 2015. október 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Ramona Lofton, ismertebb nevén Sapphire (1950. augusztus 4. –) írónő és performanszköltő.
- ↑ Erasure page Archiválva 2013. január 24-i dátummal a Wayback Machine-ben. at Graywolf Press.
- ↑ James R. Kincaid amerikai akadémikus, a Dél-kaliforniai Egyetem professzora.
- ↑ Kincaid, James, and Percival Everett (2003). "A History of the African American People by Strom Thurmond (Part 2)", Transition 12(4), 68–99. Project Muse.
- ↑ Garstang, Clifford (2007. január 18.). "Damned if I Do, by Percival Everett". cliffordgarstang.com. Hozzáférés: 2024. november 24.
- ↑ D'Auray, Terry (July 28, 2004), American Desert review, trashotron.com. Archiválva 2024. július 12-i dátummal a Wayback Machine-ben..
- ↑ Cheuse, Alan (October 11, 2005), "Percival Everett's 'Wounded': Winter in Wyoming", All Things Considered, NPR.
- ↑ Krusoe, Jim (August 31, 2007), "Mirror Images", review of The Water Cure: A Novel, by Percival Everett. Washington Post Book World. Review-a-Day, Powell's.Archiválva 2012. augusztus 2-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ Lingan, John (December 7, 2009), "Review: I Am Not Sidney Poitier", Quarterly Conversation. Archiválva 2012. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben..
- ↑ Everett, Percival (2013. február 5.). Percival Everett by Virgil Russell: A Novel. Graywolf Press. ISBN 978-1555976347. 2024. június 8. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2024. június 8.
- ↑ "The Booker Prize 2022 | The Booker Prizes". thebookerprizes.com (angol nyelven). 2022. október 5. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2022. október 5.
- ↑ Varno, David (2023. február 1.). "National Book Critics Circle Announces Finalists for Publishing Year 2022". National Book Critics Circle (amerikai angol nyelven). 2023. február 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2023. február 3.
- ↑ "2023 Prize Recipients". Windham Campbell Prizes 2023. Windham Campbell Prizes. 2023. április 21. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2023. április 21.
- ↑ Moreau, Jordan (2024. január 23.). "Oscar Nominations 2024". Variety. Hozzáférés: 2024. november 24.
- ↑ Everett, Percival (2024. március 19.). "James: A Novel". penguinrandomhouse.com. Doubleday. ISBN 9780385550369. 2024. június 7. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2024. június 8.
- ↑ Razzall, Katie (2024. április 9.). "Percival Everett: Why I rewrote Huckleberry Finn to give slave Jim a voice". BBC News. 2024. április 9. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2024. április 9.
- ↑ Allardice, Lisa (2024. július 30.). "This Booker longlist might just be the most enjoyable of recent years". The Guardian.
- ↑ Creamer, Ella (2024. szeptember 16.). "Percival Everett and Rachel Kushner make the 2024 Booker prize shortlist". The Guardian.
- ↑ Schaub, Michael (2024. október 16.). "Winners of the 2024 Kirkus Prize Revealed". Kirkus Reviews (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. november 23.
- ↑ Alter, Alexandra (2024. november 20.). "Percival Everett, Author of 'James,' Wins National Book Award for Fiction". The New York Times. Hozzáférés: 2024. november 20.
- ↑ Robertson, Katie (2025. május 5.). "The New York Times Wins 4 Pulitzer Prizes". The New York Times (amerikai angol nyelven). ISSN 0362-4331. Hozzáférés: 2025. május 5.
- ↑ Bell, Susan (2016. április 20.). "Percival Everett and David St. John elected to the American Academy of Arts & Sciences". USC Today. University of Southern California.
- ↑ Joy, Darrin S. (2023. május 5.). "Celebrated novelist Percival Everett elected to the American Academy of Arts and Letters". USC Dornsife, News and Events. University of Southern California. Hozzáférés: 2024. november 24.
- ↑ "Percival Everett: The 100 Most Influential People of 2025". TIME (angol nyelven). 2025. április 16. Hozzáférés: 2025. május 10.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Percival Everett című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Honlapja
- Percival Everett kronológiája, 1956-2014
- Percival Everett az Internet Movie Database oldalon (angolul)