Ugrás a tartalomhoz

Heinrich Zille

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Heinrich Zille
SzületettRudolf Heinrich Zille
1858. január 10.[1][2][3][4][5]
Radeburg[6][7]
Elhunyt1929. augusztus 9. (71 évesen)[1][7][2][3][4]
Berlin[8][7][9]
Állampolgárságanémet
HázastársaHulda Frieske
Gyermekeihárom gyermek:
Margarete Köhler-Zille
SzüleiJohann Traugott Zille órásmester és Ernestine Louise (sz.: Heinitz)
Foglalkozásakarikaturista, fotográfus
IskoláiAcadémie Colarossi
Kitüntetései
  • Berlin díszpolgára
  • Menzel prize
Halál okastroke
SírhelyeSüdwestkirchhof Stahnsdorf (Epiphan. F. 14 Gst.34/35)[10]
Heinrich Zille aláírása
Heinrich Zille aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Zille témájú médiaállományokat.

Heinrich Zille (Radeburg, 1858. január 10. – Berlin, 1929. augusztus 9.) német fotográfus, illusztrátor, karikatúrista, litográfus.

Élete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zille Radeburgban született (Drezda közelében). Apja eredetileg kovács volt, de mint műszakilag képzett, ötvös és szerszámfeltaláló lett. Zille gyermekkorát Potschappelben töltötte. Gyermekkora nem volt problémamentes. Apját többször is az adósok börtönébe zárták. A hitelezők annyira zaklatták a családot, hogy a fiatal Zille-t gyakran küldték a nagyanyjához lakni. 1867-ben a család adósságaik miatt elhagyta a várost és Berlinbe költözött.

Iskolás korában kezdett Zille rajzórákra járni. Tanára támogatta Zillét és arra biztatta, hogy litográfus legyen. Zille apja ugyan azt szerette volna, hogy hentes legyen, de Zille nem bírta a vér látványát.

Miután 1872-ben befejezte az iskolát, Fritz Hecht rajzoló-litográfusnál képezte tovább magát. Leginkább gyakran vicces rajzairól vált ismertté, különösen emberek sztereotip jellemzőit ragadta meg. Rajzai a német szatirikus Simplicissimus újságban jelentek meg.

Zille ábrázolta elsőként a berlini Mietskasernen (bérlaktanya) kétségbeesett társadalmi környezetét. Ezekben az épületekben szobánként néha egy tucat ember is volt, akik a Gründerzeit (vadkapitalizmus) idején a vidéki területekről a terjeszkedő ipari metropoliszba menekültek, ahol a fejlődő proletariátus még mélyebb szegénységével lehetett találkozni. Zille Különleges tehetsége a fogyatékkal élő koldusok, tuberkulózisos prostituáltak és alantas munkások, és különösen gyermekeik valójában meglehetősen komikus életkörülményeinek maró humorú ábrázolása volt.

Nem tartotta magát igazi művésznek: gyakran mondta, hogy munkája nem tehetség, hanem pusztán kemény munka eredménye. Amikor 1910-ben elvesztette litográfus állását, arra biztatták, hogy csak a rajzaiból éljen.

Hírneve élete vége felé tetőzött, amikor a szegénység és a szólásszabadság új magasságokba emelkedett. A Német Nemzeti Galéria 1921-ben megvásárolt tőle néhány rajzot, a Művészeti Akadémia 1924-ben professzori címmel tüntette ki, Gerhard Lamprecht pedig 1925-ben elkészítette a „Die Verrufenen” című filmet rajzfilmfigurái és történetei alapján.

1928-ban Berlin-szerte ünnepelték 70. születésnapját. Egy évvel később halt meg.

A berlini Bergstraßén található Heinrich Zille parkot 1948-ban nevezte el róla a város. A korábban Paul Kentsch műhelyéből származó szobrának holléte ismeretlen, a park ma gyermekszótér. A Köllnischer Park kőtárában található egy Zille-emlékmű, amelyet Heinrich Drake készített 1964–65-ben.

Berlin Friedrichshain kerületében egy általános iskolát neveztek el Zilléről. 2002-ben nyílt meg egy Zille munkásságának szentelt múzeum Berlin Mitte-ben. 2007-ben Thorsten Stegmann szobrát állították fel a közelben.

Kevésbé ismert, hogy Zille számos erotikus képet készített, de egyben hétköznapi emberek életét is bemutatják. Néhányuk a berlini Beate Uhse Erotika Múzeumban látható.

1983-ban Werner W. Wallroth filmrendező egy keletnémet filmet készített Dieter Wardetzky és Peter Rabenalt által írt musical alapján. Ez a film Zille életének részletét is használja a történethez. Zille egy rajza az 55 eurócentes német bélyegen látható „Heinrich Zille, 1858–1929” felirattal.

Zille unokahúga, Helen Zille, Fokváros korábbi polgármestere és a dél-afrikai Nyugat-Fokföld tartomány miniszterelnöke.

Képek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 29.
  2. 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
  3. 1 2 "Heinrich Zille". RKDartists (holland nyelven).
  4. 1 2 "Benezit Dictionary of Artists". Benezit művészeti lexikon (Oxford) (angol nyelven). Oxford University Press. 2006. Hozzáférés: 2017. október 9.
  5. ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  6. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 15.
  7. 1 2 3 Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Цилле Генрих, 2015. szeptember 28.
  8. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 31.
  9. ↑ "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven). Hozzáférés: 2026. október 17.
  10. ↑ "www.berlin.de/senuvk/umwelt/stadtgruen/friedhoefe_begraebnisstaetten/downloads/eg-liste.pdf" (PDF).

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Heinrich_Zille&oldid=29333418”